Chapter 1! Megváltozott minden..*

x Helena szemszöge x

- Köszi, de passzolnám.

- Ne legyél már ennyire nyomorék. legyen sóhajtott Phill.

- Egyrészt nem vagyok nyomorék. Másrészt pedig mondtam már, hogy nem. Nem bandázok idegenekkel. Ehhez tartom magam. - néztem rájuk határozott szemekkel.

- Kérlek, maradj. - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel ha jól tudom Harry.

Szemeit fürkésztem. Gyönyörűen csillogtak. Nem tudtam mit mondjak, így hirtelen beleegyeztem.

- Rendben, akkor maradok. De nem sokáig. Engem várnak otthon.

A négy fiú arcára egy halovány féloldalas mosoly ült. Csak álltak előttem, és engem méregettek. Úgy éreztem, hogy meg kell törnöm a köztünk beállt csendet. Így is tettem.

- Akkor most csinálunk is valamit, vagy csak itt állunk, és egymást nézzük?

- Beindult a kicsi lány. - vigyorgott kajánul az egyik srác.

Megforgattam szemeimet, majd kezeimet kényelmesen elhelyeztem nadrágom zsebeiben.

- Akár el is mehetek.

- Arra semmi szükség. Gyertek srácok, mutassuk meg neki a törzshelyünket. - kapta fel a fejét a göndör hajú fiú, Harry.

Elindultak. Egy szűk kis utcán vezettek keresztül. Néha-néha megcsapott a hűvös tavaszi szellő, aminek hatására összerezzentem. Azonban inkább az izgatott, hogy hazatalálok-e onnan, ahova visznek.

Körül-belül öt percig sétáltunk a sötét utcasorokon némán, mikor végre az elől lépegető két srác lelassított, végül teljesen megállt.

- Ez lenne az. - jelentették ki szinte teljesen egyszerre mind a négyen.

Körbenéztem a helyen. Egy lebetonozott placcon álltunk, ahol egy kisebb asztal, és két pad is el volt helyezve. Az asztalon sörös üvegek hevertek. Volt köztük üres, és félig teli is. Legszívesebben azonnal elfutottam volna, és meg sem álltam volna hazáig, de nem. Úgy döntöttem, hogy adok nekik egy esélyt. Nem is tudom miért, de így éreztem. Közelebb sétáltam a padhoz, majd inkább arra jutottam, hogy nem ülök rá. Csurom vizes volt, mint ahogyan én is. Csönd lett köztünk, néma csönd. Csak a körülöttem lebzselő fiúk szuszogását hallottam. És féltem. Késő volt. Áh egyszerűen csak nem erre tanítottak. Mindegyik fiú tekintetét erősen rám szegezte, amitől még rémisztőbb lett az egész.
- Engem, otthon nagyon várnak már. - motyogtam halkan. - Engedjetek. - folytattam.
- És miért is? - lépett közelebb hozzám a velem szemben álló bongyor srác.
- Mondom várnak otthon. - ismételtem
- Jé, hirtelen mekkora pofád lett.
- Nem igaz. - húztam végig kezem arcomon. - Légyszíves engedjetek.
- Na jó. - mondta egy punk hajú srác.
- Stev, baszd meg! - üvöltött Phill. - Olyan jó volt húzni ezt a kis ringyót. Te meg elkúrtad.
Stev száját egy hangos sóhaj hagyta el. Idegesnek tűnt.
Én csak tátott szájjal bámultam a négy srácot. Sóhajtottam egyet, majd sarkon fordultam és gyors léptekkel kezdtem kifelé sétálni közölük.
- Hé, kislány. Hová sietsz ennyire? - hallottam meg, Harry hangját.
- Akárhova, csak messze innen. - mondtam ki azt a mondatot, amit mint már rájöttem, hogy nem kellett volna.
- Parancsolsz, kis csíra? - lépett egy lépést felém Phill, majd folytatta - Idehozunk a kedvenc helyünkre, és ez a hála?
- Mármint, hogy ringyónak, csírának neveztek, és úgy bántok velem, mint egy ronggyal?
- Mit képzelsz, kivel beszélsz, te ribanc? - ragadta meg a karomat Phill.
- Phill, hagyjad már. - szólalt meg Harry.
- Kuss Harry baszd meg, mert te is kapsz! - vörösödött el a karomat szorongató alkoholtól bűzlő srác.
- Te csak káromkodni tudsz? - fintorodtam el.
- Jobb lesz, ha most azonnal takarodsz innen, amíg nem teszek olyat, amit később megbánok. - lökte el magától a szorításától már-már lila kezemet Phill.
A csuklómra tévedt a tekintetem. Egy jó nagy színes folt terjengett rajta. Nem fogok hazudni, iszonyúan fájt. Ránéztem a négy srácra, majd sarkon fordultam, és gyors léptekkel hagytam el az utcát. Még egyszer rápillantottam a karomra. Na, mit fognak ehhez szólni otthon...
Ahogy ott mentem a sötét utcán, kiabálásra lettem figyelmes a fiúk törzshelyének irányából. Mintha Harry-t hallottam volna. Egy darabig még gondolkoztam, de arra jutottam, hogy hátra fordulok. Egyre több kiáltást hallottam az említett hely irályából. Rágyorsítottam. Mintha a nyakamban dobogott volna a szivem, mikor megláttam mit csinálnak. Phill éppen Harry-t ütötte gyomorszájon, amitől a göndör hajú fiú a földre rogyott. Egy hangos nyögés hagyta el a száját.
- Na most már legalább tudod, hogy kivel kezdj ki, te kis senki. - vigyorgott Phill.
Valószínűleg egyikük sem vett észre.
Ránéztem a földön szenvedő srácra. Az ajkaiból csak úgy ömlött a vér. Nem ismertem, a szívem mégis azt súgta, hogy segítenem kell neki. Így is tettem. Egy hirtelen mozdulattal odarohantam hozzá, majd leguggoltam, és a szemébe néztem.
- Jól vagy?
Egy éles nevetést hallottam a hátam mögül.
- Te is itt vagy? Látom akarsz pár ütést te kis ringyó.
- Ha meg mered ütni, megöllek. Annyi emberség nincs benned, hogy nőt nem verünk, te szemét?! - kezdett el feltápászkodni az aszfaltról Harry.
- Azt ütök, akit akarok, baszd meg. Nem te fogod azt meghatározni, értve vagyok?
Szinte éreztem, ahogyan izzik köztük a levegő. Nem akartam, hogy még nagyobb balhé legyen ebből. Össze voltam zavarodva, még sem tudtam tisztán gondolkodni.
- Most akkor vagy elhúztok innen mind a ketten a picsába, vagy kiverem belőletek még a szart is. - hallottam meg részeg Phill hangját.
Én a kezemet nyújtottam a bongyor srácnak, és segítettem neki felállni, amit egy aranyos mosollyal viszonzott.
- Még nincs vége. - morogta halkan Harry, majd felegyenesedett.
Lassan elindultunk kifelé, bár még néha-néha visszanéztem. Némán kezdtünk el gyalogolni a hold világítta utcán.

Írta: Juhos Jázmin, Kovács Erzsébet és - jómagam - Szentgyörgyi Adrienn. xx
Ps: Remélem elnyerte tetszéseteket az első rész! :) x