Prologue

x Helena szemszöge x

- Szia Beca. - adtam két cuppanós puszit arcára, majd elindultam.

- Szia! De holnap is ugorj be majd! - kiabált utánam, de én már a harmadik házra tartottam tőle.

Halkan felnevettem, majd tovább sétáltam előre a sötét utcán. Zsebre tettem kezeim, és néztem, ahogyan egy jelzőlámpa fényében, szemerkélni kezd az eső. Összébb húztam magamon a kardigánom,

és gyorsabb léptekkel folytattam utam. Éreztem, ahogyan egyre jobban esik az eső, ezért táskámba nyúltam, hogy megkeressem az esernyőm. Azonban ott nem volt, így arra következtettem, hogy otthon maradt. Sóhajtottam egyet, és körbenéztem az üres utcán.

Nem véltem felfedezni semmi érdekeset, így tovább bámultam az utat, amit a rengeteg esővíz lepett el. Fejemre tettem a pulcsim kapucniját, hátha még a hajamat meg tudom védeni az esőtől. Balra fordultam, és egy sikátor szerű keskeny úton kellet tovább haladnom. Sohasem szerettem ilyen helyeket mászkálni. De mivel ez olt a legközelebbi út hazáig, így kénytelen voltam erre menni. Kicsit rágyorsítottam, hogy minél előbb kijussak ebből a borzalomból. Csöndesen sunnyogtam végig a szűk utcán, majd hangos nevetésre lettem fegyelmes. Egyszer csak megpillantottam négy sötét árnyalatú alakot. Mindegyik kezében egy szál füstölgő cigaretta volt, és jóízű nevetés hagyta el szájukat. Lassan hátrálni kezdtem, amikor finoman neki sétáltam egy borosüvegnek. Nagy hanggal feldőlt, és ekkor indulatos kiabálást hallottam. 

- Ki van ott? Gyere ide baszd meg, mert széttéplek! - mondta egy mereven üvöltő férfi hang.

Leguggoltam, majd halkan mormolni kezdtem.

- Nehogy, ide jöjjön. Nehogy.. - fogtam meg homlokom.

De késő volt, mert már hallottam is a felém közeledő lápdobogást. 

- Válaszoljál, te köcsög. Anyád nem tanított meg?! 

- Phill, inkább hagyd. - Én is leszarnám. - mondta két másik férfi hang.

- Na itt vagy te.. - és akkor meg akadt a szava. Szeméből érthetetlen módon düh látszott. Ekkor megragadta pulcsim ujját, és felráncigált a földről.

-  Na nézzetek. - üvöltött vissza a haverjainak - Mit keresel itt te nyomorék? - kérdezte és maga elé fordított. 

- Ki kell ábrándítsalak nem vagyok nyomorék. De te jobban tennéd, ha elengednéd a pulcsim. 

- Jaj, valaki nagyon harapós. - morogta, és elengedte a picit megnyúlt ruhadarabot. 

- Nem harapós vagyok, hanem nem szokásom idegenekkel szóba állni. - ekkor közelebb sétált a többi srác is, majd az egyikük megkérdezte. 

- Hogy hívnak?

- Nem állhatok szóba idegenekkel. - morogtam, majd a kérdés forrása felé fordítottam a fejem. Egy bongyor hajú srác volt az, hatalmas zöld szemekkel és egy pár tetoválással karján. 

- Én Harry vagyok. Szóval már nem vagyok idegen. Na, mi a neved? 

- Helena vagyok, de én mennék. - mutattam a sikátor másik felén lévő fényforrásra. 

- Mert hova sietsz ennyire? Mi nem harapunk. Király kis társaságunk van. - nevetett ez a Phill nevű srác. 

- Köszi, de passzolnám.

Ps.: Itt lenne a prológus. Ha elnyerte a tetszéseteket, akkor iratkozzatok fel. xx

Bejegyezte: Juhos Jázmin, Kovács Erzsébet és Szentgyörgyi Adrienn. x