Chapter 3! Nem így gondoltam..*

x Helena szemszöge x

Reggel elég későn ébredtem. Körülbelül fél tíz lehetett mire kinyitottam szemeim, ami nem rám vall. Fáradtan felültem majd megdörzsöltem a szemeim. Pár percig még érzéstelenül magam elé bámultam, majd úgy döntöttem, hogy átöltözök. Felkaptam néhány ruhát, azután a fürdőbe vonultam. Megengedtem magamnak egy kádnyi tűzforró vizet, majd levettem pizsamám és belehelyezkedtem a bőrömet égető vízbe. Pár percig még élveztem, ahogyan a forró víz körül áramlik a testem minden egyes porcikáján. Ezután megmosakodtam, megtörölköztem, majd fel is öltöztem. Ahogyan kiléptem a fürdőszoba párás levegőjéből, megcsapott a hideg. Felkaptam magamra a papucsom és elhagytam a szobámat. Lesiettem a lépcsőn és egyből az étkezőbe vonultam. A hűtőhöz sétáltam, kinyitottam, majd keresgélni kezdtem a hozzávalókat a reggelimhez. Végül kikerült az asztalra a kenyér, a vaj, és egy doboz narancslé is. Két szelet kenyeret betettem a kenyérpirítóba, a narancsléből pedig öntöttem egy kicsit a poharamba. Vártam egy kicsit, ezután jelzett a kenyérpirító, majd egy tányérra helyeztem a forró ételt. A tányért az asztalra helyeztem a pohár narancslé mellé. A szükségtelen hozzávalókat vissza raktam az eredeti helyükre. Éppen neki akartam állni az étel elfogyasztásának, de a csengő ezt megakadályozta. Egy sóhaj kíséretében felálltam a székről, majd a bejárati ajtóhoz siettem. Egy pillantást vetettem magamra a tükörben, bár nem tudtam ki áll odakint. Ajtót nyitottam, és legnagyobb meglepetésemre Harry állt előttem.

- Harry! Te meg mit keresel itt? - részesítettem nem túl kedves fogadtatásban.

- Neked is jó reggelt! - nyomott egy puszit az arcomra.

Még mindig meglepetten álltam előtte és kicsit kezdett kínossá válni.

- Be sem engedsz? - vigyorgott rám.

Odébb álltam az ajtóból, míg ő beljebb tévedt.

- Örülök, hogy otthon érzed magad. - fintorodtam el akaratom ellenére is.

Szerencsére nem hallotta meg. Becsuktam az ajtót, majd pillantásom Harry-re tévedt.

- Nyugodtan ülj le.

- Köszönöm. - ajándékozott meg egy angyali mosollyal.

Az asztalhoz vánszorgott, azután leült egy székre. Végig nézett az asztalon, majd rám nézett.

- Csináltál reggelit? - került rá megint az a levakarhatatlan mosoly.

- Igen. Kérsz? - kérdeztem rá, miközben én is helyet foglaltam vele szemben.

- Igen, köszönöm. - vigyorodott el ismét.

Hála neki, ismét végig kellett csinálnom ugyan azt a műveletet, mint a megérkezése előtt. Felálltam és elővettem újra a hozzávalókat. Rutinosan helyeztem a kenyereket a pirítóba, majd töltöttem egy pohár narancslevet a bongyornak. Ismét várnom kellett a pirítósra. Amint kész volt egy tiszta tányérra helyeztem és a göndörke elé tettem a reggelit. Elpakoltam, majd végre helyet foglalhattam.

- Jó étvágyat. - mondtam egy kis gúnnyal megfűszerezve.

- Baj, hogy reggelit kértem? - röhögte el magát.

- Ugyan, dehogy.

Próbáltam úgy tenni, mint aki éppen az evésre koncentrál, viszont szemem sarkából észre vettem, hogy a válaszom egy kicsit megmosolyogtatta. Látta, hogy én már eszek, így ő is beleharapott a pirítósába. Amint elfogyasztottuk a reggelit az üres tányérokat a mosogatóba helyeztem. Harry addigra a kanapén kényelmesedett el. Kezébe vette a távkapcsolót és váltogatni kezdett a csatornák között. Úgy éreztem, hogy kissé túlságosan engedékeny vagyok vele szemben. Ez azért mégsem az ő háza, ahol azt csinál amit akar. Arról nem is beszélve, hogy most van itt először.

- Figyelj csak, Harry. Nem gondolod, hogy egy kicsit túlságosan is otthon érzed magad? - ültem le mellé.

A tévét egy focimeccsre kapcsolta, csak ez után válaszolt.

- Talán baj van? - vonta fel szemöldökét. 

- Igen, baj van. Azt hiszed mindent megtehetsz, az van. Egyébként meg minek jöttél ide?

- Sajnálom, ha zavarok. Tudod, csak jobban meg akartalak ismerni, de látom az érzés nem kölcsönös. - állt fel a kanapéról.

- Hogy akarsz jobban megismerni? Úgy, hogy idejössz tévézni? Mert akkor mondhatom, nagyon jó úton jársz. - gúnyolódtam.
- Randira akartalak hívni. Tessék, itt van. Kimondtam baszd meg. Most örülsz?
Ott belül valami furcsa érzés fogott el. Bűntudat volt talán? Az is. Meg még valami. Valami olyasmi, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Az arcom megenyhült, szám pedig szóra nyílt.
- Harry, én.. Sajnálom. Nem akartalak így lehordani a semmiért, csak felment bennem a pumpa. Bocsi.
- Nem kell a magyarázkodás. Nem jövök be? Akkor mond azt. - kezdte idegesen. - Csak mond meg, és már itt sem vagyok.
- Dehogyis, szó sincs ilyenről, csak.. Kérlek, maradj.
Csupán ennyit tudtam mondani. Rájöttem, hogy hülye lennék visszautasítani a randevút. S ami a legfontosabb. Hülye lennék visszautasítani Harry-t.

Ps: Remélem tetszett az új rész! Véleményeket várok ide kommentbe! :) xx
Írta: Juhos Jázmin, Kovács Erzsébet és Szentgyörgyi Adrienn. xx