Chapter 7! Hirtelen jött gondolat.*

Szokásomhoz híven megint késtem, de nem igazán volt erőm megírni. Igyekszem, ahogy tudok. Sajnálattal látom, hogy az előző részhez egyetlen megjegyzés sem érkezett. Sokat dolgozunk minden egyes résszel. Vagy talán nem elég jó? Bármilyen véleményt elfogadunk legyen az pozitív, avagy negatív. Kicsit csalódott vagyok, de elfogadom. Nem fecsérelném tovább az időt, jó olvasást! x

x Harry szemszöge x

Reggel Lena mocorgására riadtam fel. Csak ide - oda forgolódott mellettem, és néha egy - egy hangosabb szusszanás is elhagyta száját. Nagyon édes amikor alszik. 

A takaró derekáig csúszott le, haja pedig a párnán terült szét. Szorosan hozzábújtam, és átöleltem csípőjénél. Elmosolyodott, de még így is tovább folytatta a szundítást.

- Annyira édes vagy. - emelkedtem fölé, s arcára nyomtam egy puszit. Reméltem, hogy hallja hangom, de sajnos nem így volt. Csak fordult egyet, majd kettőt, s halk horkolás közepette mellkasomba temette arcát. Meg igazítottam hozzám képest aprócska testén a takarót, s pici puszikkal leptem be feje búbját. Gyengéden húztam végig hosszú ujjaim arcán, amitől végig futott a hátán, s erősen bele markolt a takaró egyik sarkába. Ajkai pici rést képeztek, s keresztül kezdte sebesen kapkodni a levegőt, mintha álmában rohanna valamerre. Lassan kinyitotta szemeit, s szemeimbe fúrta tekintetét. Felemelte fejét a párnáról, majd könyökén támaszkodott meg. Nagyot ásított, s ajkaival közeledni kezdett enyémekhez. Én is kicsit előrébb dőltem, és így egy csókban tudtunk össze forrni. 

- Jó reggelt Szerelmem. - motyogta Lena csókunk közepette.

- Jó reggelt, szépségem. - adtam egy utolsó puszit ajkaira.

Kibújtam a meleget nyújtó takaró alól, és felpattantam az ágyról. Kivettem a szekrényből egy szürke pólót, és gyorsan magamra is kaptam. Vissza csuktam a szekrényt, s oda sétáltam Lena mellé az ágyba. 

- Gyere Drágám, menjünk reggelizni. - fogtam meg kezét, s megragadtam aprócska kezét.

- Mit eszünk? - kérdezte, miközben szemeit kezdte el dörzsölgetni.

- Majd meglátod. - kacsintottam rá egy féloldalas mosoly kíséretében.

Lassan leértünk a lépcsőn, ahonnan a konyhába mentünk. Meglepetésemre egyre jobban éreztem a konyhából áradó, finom illatokat. Lena egy hatalmas mosollyal az arcán ugrált előre, s én keze szorításával megakadályoztam, hogy előttem beszaladjon az étkezőbe. Magam mellé utasítottam, és nagyon halkan fülébe kezdtem suttogni.
- Figyelj, nagyon kérlek szépen, hogy hozd a legjobb formád mert itt van az anyukám. - morogtam kicsit megtört hangon, majd felvarázsoltam egy mosolyt az arcomra és besétáltunk az étkezőbe.
- Sziasztok gyerkőcök. - nevetett fel Anyu, úgy hogy egy pillantást sem vetett felénk.
- Jó reggelt, de tudod kismilliószor szóltam, hogy ne hívj így. - morogtam elég rusnya hangnemben.
- Üljetek le, mindjárt kész lesz a reggeli. - kuncogott, és végre felénk fordult. - És kihez van szerencsém? -mutatott Lena felé.
- Helena Brooks vagyok. - mosolygott Anyára, aki ugyan csak ilyen arckifejezéssel válaszolt.
- Szép neved van. Én Anne Cox vagyok. - törölte meg kezét egy konyharuhába, majd kezet rázott a barátnőmmel.
- Nagyon örvendek. - morogta Lena, aztán oda döcögött hozzám, és ölembe foglalt helyet.
- Nem megyünk inkább fel, és majd később eszünk valamit? - kérdeztem erősen a fülébe suttogva, de csak megrázta a fejét, és egy csók közben a számba motyogta.
- Ne, én éhes vagyok, és olyan cuki az anyukád. - elég halkan mondta, így Anyu nem hallotta meg, bár hogy is hallotta volna. Elfoglalta őt a "főzés".
Lena, amint látta, hogy anyukám hozni készül a reggelit, egyből kiszállt az ölemből, és egy külön székre foglalt helyet. Mind a két tányéron egy - egy gofri pihent, rajta tejszínhab, és a legtetején eper.
- Maga nem eszik? - nézett fel Lena a tányérból.
- Én már ettem Kicsikém, de nyugodtan  tegezhetsz. - mosolyodott el, s Lena-val szemben foglalt helyet. - Roger-nél voltatok este vacsizni? - mosolyából vigyor lett, ami nem igen akart megszűnni.
Lena kínos mosolyt villantott, és lassan vezette tekintetét a tányérjára, majd kezeit felpakolta az asztalra.
- Ezt a csöndet igennek veszem. - morogta Anyu, és az asztal közepén lévő gyümölcstálat kezdte el igazítgatni. - Roge hozta a formáját? - válogatta ki a rossz és a jó gyümölcsöket a tányérból, de közben szemét végig rajtunk tartotta.
- Jó illatokat érzek. Mi a reggeli? - rontott le a lépcsőn Gemma.
Mind a hárman a testvérem irányába néztünk, aki már az asztal mellett ácsorgott. Lenára nézett, majd rám és megvetően rázni kezdte fejét.
- Anyuci pici fia szerelmes? - húzta fel Gemma a szemöldökét, és ő is helyet foglalt az asztalnál.
- Gemma, csak te hiányoztál a reggelemből. - mordultam rá.
- Hát, nekem meg pont az hiányzott, hogy beugass. Szédíted szegényt, nem érdemli meg. - mutogatott Lena felé, s ezzel teljesen kihozott sodromból.
- Ne mutogass, mert eltöröm az ujjad! - förmedtem rá, mire ő csak nevetésbe kezdett.
Lena láthatóan kellemetlenül érezte magát, így felpattantam a helyemről, majd kezem nyújtottam felé amit gyorsan el is fogadott.
- Köszi a reggelit. - vetettem anyu felé egy pillantást, s a lépcső felé kezdtem el rohanni.
- Látom elrohansz a problémáid elől! - fulladt nevetésbe Gemma kemény hangja, mire én egy könnycseppel a szemem sarkában szaladtunk fel a lépcsőn.
- Harry.. Harry! - motyogta Lena a nevem, de én a sírás fojtogató érzésétől sóhajozva húztam magammal a szobámba. Hangosan csaptam be magunk utána az ajtót, s Helena elnézve könnyekben úszó arcom, megcsuklott hanggal ölelt magához.
- Ne sírj. - morogta, miközben csókolt lehelt ajkaimra.
Az ágyra dőltem, és a párnák között helyezkedtem el. Lena szorosan ölelt magához, s döntötte fejét mellkasomra.
- Szeretlek. - suttogta, majd egy gyengéd csókot adott kézfejemre.
- Én milliószor jobban, és amit Gemma mondott nem igaz. Nem szédítelek. - éppen csak ennyi kellett, mivel mondatom végén hangos kopogás után, Gemma lépett be a szobába.
- Most legyen nagy a pofád. - dőlt neki az ajtónak Gem, és egy dühtől izzó vigyor jelent meg arcán.
- Takarodj innen! - förmedtem rá, de ő csak nem tágított szobámból.
- Ide figyelj.. Te nekem nem parancsolgatsz! - mutogatott ide-oda, majd Lena mellé sétált, és erőteljesen maga mellé húzta. - Csinos kis liba.. Hol szetted össze 'Ezt'? - mérte végig szemével, a zavarba lévő barátnőmet.
- Tudjad kiről beszélsz, te csicska! Rongyoljál ki innen, őt pedig hagyd békén.
- Hirtelen milyen nagy lett a szád. - vágott vissza.
Itt szakadt el a cérna. Lendületből kiugrottam az ágyból, majd vállamra  kaptam Gemma-t.
- Engedj el! - ütögette a hátam.
- Majd arra is sor kerül. - mondtam mogorván.
- Most azonnal tegyél le! - üvöltötte fülembe, de rezzenéstelenül tűrtem a kiabálást.
- Kussolj. - morogtam, majd szó szerint berúgtam szobája ajtaját.
- Rugdosd a ribancod! - morogta torka szakadtából, s lehajítottam őt ágya szélére.
- Itt a legnagyobb ribanc az te vagy. És ha még egyszer ilyet mondasz Lena-ra isten bizony kiteszem a szűröd. - vettem ki a kulcsot a zár belső oldalából, majd ki sétáltam az ajtón, és magam után jó alaposan bezártam. - Dögölj meg! - morogtam még utoljára.
- Harry, engedj ki! - dörömbölt az ajtón.
- Tessék? Nem hallom. - forgattam meg a szemeim.
- Azt mondtam engedj ki!
- Talán egy fél óra múlva, ha egy kicsit átgondoltad tetteid. - morogtam, majd elkezdtem sétálni szobám felé.
Lassan visszaértem a helységbe, és lehuppantam a barátnőm mellé.
- Öltözz fel. Hazaviszlek. - mondtam, kerülve a szemkontaktust.
- Szívem. Baj van? - kuporodott bele ölembe, s finoman meggyurmázta arcom. Nagyon jól esett tette, de a merevség nem akart szűnni bennem.
- Öltözködj.
- De, Harry! Én nem akarok haza menni. - suttogta szomorúan.
- Helena. Nem szeretném még egyszer mondani. - fordítottam el fejem.
- Nem érdekel! - túrt fürtjeimbe, és lágyan megcsókolt.
- Helena! - förmedtem rá, s magam mellé utasítottam. - Ne csináld!
- De én nem akarok haza menni. - borultak könnybe szemei, s a lepedőre csapott egyet.
Gyorsan kikecmergett az ágyból, majd magára kapkodta a tegnapi ruháit. A táskáját a kezébe vette, s az ajtó felé igyekezett.
- Haza viszlek. - mondtam egyhangúan.
- Nem kell, inkább sétálok. - tette a kezét a kilincsre.
Gyorsan felpattantam, majd mögé siettem.
- Helena. - fogtam meg a csuklójánál.
Könnyes arcát felém fordította, és mélyen szemeimbe fúrta tekintetét. Lassan kiszabadította kezét fogásomból, majd elhagyta a szobát. Gyorsan belebújtam a fekete farmernadrágomba, s sietősen Lena után mentem. A barátnőm akkor már a bejárati ajtóban lépett bele cipőjébe. Levette a fogasról a nadrágját, és gyorsan magára is vette.
- Állj meg, kérlek. - éppen, hogy el kaptam kabátja szélét, s magamhoz rántottam.
- Engedj el! - parancsolta, de nem hallgattam megtört hangjára.
- Ss. - fogtam mellkasomhoz kobakját, majd szipogásba kezdett, és valamilyen nyüszítő sírásba kezdett.
- Miért vagy ilyen velem?- hunyta le szemeit, s vett egy pár mélyebb levegőt, hogy megnyugtassa magát.  Finoman végig húztam kezem hátán, s aztán tenyerem derekára hullva simogatta aprócska testét.
- Én csak nem akarom, hogy Gemma tönkre tegyen. Képes rá.. Én nem akarom, hogy miatta szenvedned kelljen. - morogtam nyakába, s gyengéden szívogattam puha bőrét.
- Ne félts, kérlek. - mondta halkan.
Gyengéden elhúzódott tőlem, majd szemeimbe nézett. Sóhajtott egyet, majd elgondolkodva forgatta meg szemeit.
- Akkor.. Vigyél haza. - morogta, és finoman megfogta kezem.
Kiléptünk az ajtón, és komótosan slattyogtunk a jármű felé. Besegítettem Lena-t az autóba, majd megkerültem, és végül én is beszálltam.
- A szüleid? - fordítottam Lena felé tekintetem.
- Basszus Harry! A szüleim.. Nem kísérhetsz haza. - fogta meg idegesen kobakját, és erősen tincsei közé túrt. - Oh, a fenébe.
- Majd kiteszlek az utca elején.. - gondolkoztam hangosan.
- Rendben. - vágott egy féloldalas mosolyt, majd aprócska tenyerét combomra fektette.
A hideg futkosott végig hátamon, s egy sóhaj hagyta el a szám. Nem mertem szólni, csak alsó ajkamra haraptam, és némán végig szenvedtem tettét. Csak lassan megérkeztünk az utcához. Helena lakásától pár háznyira álltam meg. Kiszálltam a kocsiból, majd Lena-hoz siettem. Kisegítettem a kocsiból, majd bezártam.
- Ahj. - mordultam fel, s magamhoz öleltem.
- Harry.. - vett egy mély levegőt Lena, majd egy pár percig csöndes gondolkodásba kezdett. - Figyelj.. Jobb lesz, ha most mutatlak be anyunak és apunak.
- Biztos vagy benne? - néztem rá meglepődötten.
- Biztos. - motyogta, s kezét össze kulcsolta enyémmel.
Lassan kezdtünk el sétálni. Hallottam Helena felgyorsuló légzését, ezért kezem hátára csúsztattam, és próbáltam nyugtatgatni. Egy percre meg torpant, majd egy mély légvétel után folytatta útját. Már csak pár lépés választott el a házuktól, s egy pillanatra mégis megállított.
- Kérlek, hozd a legjobb formád.
- Én mindig azt hozom. - került az arcomra az a bizonyos levakarhatatlan mosoly.
- Harry. Ez most nem vicc. - nézett rám komoly arccal.
- Rendben, rendben. Nem kell aggódnod, jó leszek. - néztem bele mélyen a szemébe, majd egy gyors csókot leheltem feje búbjára.
Mind ketten felsóhajtottunk, majd lassan házuk ajtajához sétáltunk. Kabátja zsebéből elő halászta lakáskulcsát, s kicsit remegve kinyitotta az ajtót.

Chapter 6! Mindegy túl gyorsan történik..*

Ne haragudjatok a késésért. Hétfőre kellett volna kiraknom, de pont aznap álltam hozzá megírni. Véleményeket, avagy megjegyzéseket ne felejtsetek írni. Illetve köszönöm az újabb feliratkozókat. Sokat jelent nekünk. Nem húznám tovább az értékes időtöket, jó olvasást kívánok! xx

x Helena szemszöge x

- Az, hogy mindennél jobban szeretlek.

- Én is szeretlek. - suttogtam nyakhajlatába, majd gyengéden megcsókoltam azt.

- Khm. - krákogott Roger. - Meghoztam a rendeléseteket. - vigyorodott el.

- Kösz Roger. Csak tedd le oda. - mutatott az asztal felé Harry.

Roger megtette amit keresztfia kért. Ezután vigyorogva távozott a helységből.

- Eszünk? - kezdtem el szemezni a rendelt fogásokkal. - Nagyon gusztán néz ki.

- A kaja még várhat. Hol is tartottunk? - kezdte ellepni a nyakamat kisebb csókokkal.

- Ne haragudj Harry, de ehhez így nincs kedvem. - toltam el magamtól.

- Miért? - húzta fel egyik szemöldökét.

- Roger bármikor feljöhet, és amúgy is éhes vagyok. - magyaráztam.

Harry kicsit fájdalmasan felsóhajtott.

- Na jó. - morogta, s lopott egy utolsó csókot ajkaimról, s kicsit eltávolodott tőlem. - Akkor együnk. -csúszott jobb keze derekamra, és székemhez vezetett.

Helyet foglaltunk egymással szemben. Lassan bele kezdtem a párolt zöldségek elfogyasztásának, bár kicsit furcsán érintet, hogy Harry minden egyes mozdulatom árgus szemekkel figyelte.

- Harry, kicsit kellemetlen számomra, hogy minden egyes mozdulatom követed. - néztem egyenesen szemeibe.

- De annyira gyönyörű vagy. - szisszent fel, s az asztal alatt lábával finoman megsimogatta enyém. Nem tagadom, minden egyes porcikám beleremegett, s egy elégedett mosoly futott végig arcomon, de tereltem előtörő gondolataim, és próbáltam újra az evésre koncentrálni, kisebb - nagyon sikerrel. Kezembe vettem a kést, és a villát, amikkel a pulykamellből vágtam le egy kisebb darabot, majd emeltem a számhoz. Harry-re néztem, aki egy még mindig engem bámult, és még egy falatot sem evett az ő adagjából. Krákogtam egyet jelzésként, hogy szemeimbe nézzen. Felkapta fejét, s én kicsit komolyabb arcot vágva ezt a kérdést vetettem felé.
- Most vagy eszel magadtól, vagy megetetlek én!
- Az utóbbit választanám. - morogta és lábával újra cirógatni kezdte enyém.
- Harry. - mondtam lágyan, majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.
Kicsit görcsösen, de neki látott a falatoknak. Fancsali arccal nézett az ételre, de evett, hiszen nem volt más választása.
- Én nem vagyok éhes. - morogta, és mélyen szemembe nézett.
- Nem baj. Én az vagyok. - vontam meg vállam, és jobb lábamról finoman levarázsoltam cipőm. Elég nehéz volt, hogy nem használtam hozzá kezem, de sikeresen eltávolítottam lábamról. Kinyújtottam lábam, amit utána Harry ölében helyeztem el. Elvörösödött, és kicsit zavarban meresztette rám zöld szemeit. Lábujjaim gyengéden értek büszkeségéhez, s nadrágon keresztül is érezhető volt hatalmas mérete.
- Lena. - sziszegte nevem, a kíntól fájdalmasan. Egy pillanatra elemeltem az előtt említett testrészem, majd újra vissza helyeztem ölébe, és lábfejemmel finoman simogattam őt a nadrágján keresztül.
- Hagyd abba. - könyökölt fel az asztalra, és arcát tenyerébe temette.
- Mert, ha nem. Akkor mi lesz? - kezdtem egyre intenzívebben cirógatni, s ő tettem egy - egy mélyebb sóhajjal jutalmazta.
- Semmi, csak ne csináld. - kezdte rágcsálni ujjpercét, és egy elég hangos sóhaj hagyta el száját.
- Ez olyan vicces. - nevettem el maga, látva arckifejezését. Ekkor kicsit idegesen hátra lökte székét, és felpattant róla. Kezébe vette poharát, és kortyolni kezdett italából. - Most mi van? - néztem rá, és az asztal alá nyúlva vissza húztam lábamra a cipőm.
- Szóltam, hogy hagyd abba. - helyezte vissza az asztalra a poharat, majd oda sétált hozzám. Megragadta finoman a kezem, s elkezdett húzni maga felé. Engedelmesen felálltam, mire ő ajkait gyengéden enyémhez érintette. Viszonoztam csókját, és erősen szorítottam magamhoz testének minden porcikáját. Nyelve izgató táncot járt enyémmel, de sajnos a levegő hiánya megzavarta a csókot. Mélyen szemeimbe nézett, de meg is szakította azt. Intett a pincérnek, aki egy pillanat alatt itt is termett.
- A számlát kérném. - hadarta el Harry.
Amint kifizette a rendelést, sietősen a jármű irányába húzott. Bepattantam az autóba, ezután ő is követett engem. Beindította a motort, és már indultunk is.
- Merre megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Hozzám. - nézte azt utat.
- Hozzád? - ismételtem meg az előbb elhangzott szót meglepődve.
- Miért, csatornába vigyelek? - forgatta szemeit.
- Nem, én úgy gondoltam, hogy haza viszel. - néztem rá, egy mély lélegzet vétel után.
- Majd az is sorra kerül. - morogta.
Gondoltam mire készül, de nem tudom. Én még nem érzem késznek magam. Vagyis nagyon szerelmes vagyok belé, az tény. De egy kicsit gyorsan halad ez a kapcsolat. Mély lélegzetet vettem, s szaggatottan fújtam is ki. Kezeim combomon pihentek meg, majd tördelni kezdtem őket idegességemben.
- Valami baj van? - kapta felém arcát Harry, de csak egy bólintással fejeztem ki magam.
Nem szerettem volna, hogy megtudja idegességem. Nem akartam gyerekesnek tűnni előtte, ezért elég mélyen magamba fojtottam problémám, s felmázoltam arcomra egy mosolyt.
Egy kisebb utcába hajtottunk be, majd pár házzal odébb, egy hatalmas kertes ház előtt parkolt le. Körbe néztem, és egy igazán rendes környéken találtam magunkat. A ház is gyönyörűen rendben tartott kerttel rendelkezett, egy verandával ami egy Angol Véber járt legmélyebb álmait. Annyira mesébe illő volt. Egyszer csak azt vettem észre, ahogy kinyílik az ajtó és kisegít a barna göndörség az autóból. Kézen fogott és lassan bevezetett a kapun, onnan pedig a bejárati ajtón. Lerúgta magáról a fekete cipőjét, majd levette magáról a kabátját. Ez idő alatt kiléptem a fekete magassarkúmból. A bongyor lesegítette rólam a kabátot, majd azt is a fogasra helyezte.
- Gyere. - ragadt meg kezem, és keresztül egy folyóson egy lépcső irányába rohantunk.
Amint fel értünk rajta, behúzott egy sötét szobába, s feloltotta a villanyt. A szoba vaj színű volt, világos, rendezett. A bútorok szintén ilyen színekben pompáztak. Középen egy ágy helyezkedett el, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény, azokon is egy-egy lámpa. A falon néhány kép helyezkedett el, s egy pár bekeretezett rajz, biztos Harry gyerekkorában csinálta. Gyengéden csípőmre csúsztatta kezét, majd az ágyhoz vezetett, gondolataimból kizökkentve. Az ágyon foglaltunk helyet egymás mellett.
- Szép a szobád. - suttogtam, mire ő egy nyakamra adott csókkal válaszolt.
Nyakamat hintette be apró, nedves csókokkal, amiket halk sziszegéssel nyugtáztam. Egyszer csak bele harapott érzékeny bőrömbe, s egy hatalmas nyögés hagyta el számat. Éreztem ahogy elmosolyodik, kezét pedig combomra helyezte. Lassan hátra dőltem, és az ágyon elnyúlva folytatta kínzó tettét. Fölém tornyosult egész testével, s kezein támaszkodott meg. Nyakamról áttért ajkaimra, s nedves csókkal pecsételte szerelmét. Nyögések hagyták el szám, miközben nyelveink vad táncot lejtettek.
- Olyan jól csókolsz. - ziháltam, s hallgattam ahogy légvételei egyre sebesebbé válnak.
Kezem felvezettem hátára, ezután közelebb húztam magamhoz amennyire lehetséges. Mellkasa enyémhez simult így megéreztem szívének összes dobbanását. Ujjaim tincsei közé vezettem, s kicsit meghúztam azt, ami egy nyögés eredményezett szájából. Fejét mellkasomra döntötte, göndör tincsei ezért csikizték nyakam.
- Álmos vagyok. - sziszegtem a levegőbe, mire Harry felkapta a fejét, s egy sóhajtás után bele kezdett mondandójába.

- Akkor aludjunk. - ült fel.

Gyengéden alám nyúlt, majd felkapott kezeibe. Fejem vállának döntöttem, kezem pedig nyaka köré fűztem. Megigazította az ágyon a takarót, majd gyengéd mondatokkal vissza helyezett a matracra, és alaposan betakargatott. A szekrényhez ment, majd kivett belőle egy fekete pólót. Visszasétált hozzám, s gyengéden kezembe adta a kinyúlt ruhadarabot.

- Vedd fel, amíg a fürdőben leszek. - mondta, és el is hagyta a szobát.

Lehúztam ruhám cipzárát, és lassan levettem magamról a kényelmetlen darabot. Magamra kaptam a Harry-től kapott fekete pólót, s leültem az ágy szélére.

Nem sokára visszatért a göndörke egy szál bokszerben. Leoltotta a villanyt, majd lefeküdt az ágyra. Én is követtem őt, elterültem az ágyon. Hátat fordítottam neki, így már oldalamon feküdtem. Takarója felét rám helyezte,s olyan szorosan hozzám bújt, hogy minden egyes porcikája egyenletes bizsergését megéreztem. Fejem búbjára adott egy puszit, ezután arcát nyakamba fúrta.

- Jó éjszakát Helena. - suttogta.

- Jó éjszakát neked is Harry. - morogtam,s immáron félálomban lehunytam szemeim.