Chapter 7! Hirtelen jött gondolat.*

Szokásomhoz híven megint késtem, de nem igazán volt erőm megírni. Igyekszem, ahogy tudok. Sajnálattal látom, hogy az előző részhez egyetlen megjegyzés sem érkezett. Sokat dolgozunk minden egyes résszel. Vagy talán nem elég jó? Bármilyen véleményt elfogadunk legyen az pozitív, avagy negatív. Kicsit csalódott vagyok, de elfogadom. Nem fecsérelném tovább az időt, jó olvasást! x

x Harry szemszöge x

Reggel Lena mocorgására riadtam fel. Csak ide - oda forgolódott mellettem, és néha egy - egy hangosabb szusszanás is elhagyta száját. Nagyon édes amikor alszik. 

A takaró derekáig csúszott le, haja pedig a párnán terült szét. Szorosan hozzábújtam, és átöleltem csípőjénél. Elmosolyodott, de még így is tovább folytatta a szundítást.

- Annyira édes vagy. - emelkedtem fölé, s arcára nyomtam egy puszit. Reméltem, hogy hallja hangom, de sajnos nem így volt. Csak fordult egyet, majd kettőt, s halk horkolás közepette mellkasomba temette arcát. Meg igazítottam hozzám képest aprócska testén a takarót, s pici puszikkal leptem be feje búbját. Gyengéden húztam végig hosszú ujjaim arcán, amitől végig futott a hátán, s erősen bele markolt a takaró egyik sarkába. Ajkai pici rést képeztek, s keresztül kezdte sebesen kapkodni a levegőt, mintha álmában rohanna valamerre. Lassan kinyitotta szemeit, s szemeimbe fúrta tekintetét. Felemelte fejét a párnáról, majd könyökén támaszkodott meg. Nagyot ásított, s ajkaival közeledni kezdett enyémekhez. Én is kicsit előrébb dőltem, és így egy csókban tudtunk össze forrni. 

- Jó reggelt Szerelmem. - motyogta Lena csókunk közepette.

- Jó reggelt, szépségem. - adtam egy utolsó puszit ajkaira.

Kibújtam a meleget nyújtó takaró alól, és felpattantam az ágyról. Kivettem a szekrényből egy szürke pólót, és gyorsan magamra is kaptam. Vissza csuktam a szekrényt, s oda sétáltam Lena mellé az ágyba. 

- Gyere Drágám, menjünk reggelizni. - fogtam meg kezét, s megragadtam aprócska kezét.

- Mit eszünk? - kérdezte, miközben szemeit kezdte el dörzsölgetni.

- Majd meglátod. - kacsintottam rá egy féloldalas mosoly kíséretében.

Lassan leértünk a lépcsőn, ahonnan a konyhába mentünk. Meglepetésemre egyre jobban éreztem a konyhából áradó, finom illatokat. Lena egy hatalmas mosollyal az arcán ugrált előre, s én keze szorításával megakadályoztam, hogy előttem beszaladjon az étkezőbe. Magam mellé utasítottam, és nagyon halkan fülébe kezdtem suttogni.
- Figyelj, nagyon kérlek szépen, hogy hozd a legjobb formád mert itt van az anyukám. - morogtam kicsit megtört hangon, majd felvarázsoltam egy mosolyt az arcomra és besétáltunk az étkezőbe.
- Sziasztok gyerkőcök. - nevetett fel Anyu, úgy hogy egy pillantást sem vetett felénk.
- Jó reggelt, de tudod kismilliószor szóltam, hogy ne hívj így. - morogtam elég rusnya hangnemben.
- Üljetek le, mindjárt kész lesz a reggeli. - kuncogott, és végre felénk fordult. - És kihez van szerencsém? -mutatott Lena felé.
- Helena Brooks vagyok. - mosolygott Anyára, aki ugyan csak ilyen arckifejezéssel válaszolt.
- Szép neved van. Én Anne Cox vagyok. - törölte meg kezét egy konyharuhába, majd kezet rázott a barátnőmmel.
- Nagyon örvendek. - morogta Lena, aztán oda döcögött hozzám, és ölembe foglalt helyet.
- Nem megyünk inkább fel, és majd később eszünk valamit? - kérdeztem erősen a fülébe suttogva, de csak megrázta a fejét, és egy csók közben a számba motyogta.
- Ne, én éhes vagyok, és olyan cuki az anyukád. - elég halkan mondta, így Anyu nem hallotta meg, bár hogy is hallotta volna. Elfoglalta őt a "főzés".
Lena, amint látta, hogy anyukám hozni készül a reggelit, egyből kiszállt az ölemből, és egy külön székre foglalt helyet. Mind a két tányéron egy - egy gofri pihent, rajta tejszínhab, és a legtetején eper.
- Maga nem eszik? - nézett fel Lena a tányérból.
- Én már ettem Kicsikém, de nyugodtan  tegezhetsz. - mosolyodott el, s Lena-val szemben foglalt helyet. - Roger-nél voltatok este vacsizni? - mosolyából vigyor lett, ami nem igen akart megszűnni.
Lena kínos mosolyt villantott, és lassan vezette tekintetét a tányérjára, majd kezeit felpakolta az asztalra.
- Ezt a csöndet igennek veszem. - morogta Anyu, és az asztal közepén lévő gyümölcstálat kezdte el igazítgatni. - Roge hozta a formáját? - válogatta ki a rossz és a jó gyümölcsöket a tányérból, de közben szemét végig rajtunk tartotta.
- Jó illatokat érzek. Mi a reggeli? - rontott le a lépcsőn Gemma.
Mind a hárman a testvérem irányába néztünk, aki már az asztal mellett ácsorgott. Lenára nézett, majd rám és megvetően rázni kezdte fejét.
- Anyuci pici fia szerelmes? - húzta fel Gemma a szemöldökét, és ő is helyet foglalt az asztalnál.
- Gemma, csak te hiányoztál a reggelemből. - mordultam rá.
- Hát, nekem meg pont az hiányzott, hogy beugass. Szédíted szegényt, nem érdemli meg. - mutogatott Lena felé, s ezzel teljesen kihozott sodromból.
- Ne mutogass, mert eltöröm az ujjad! - förmedtem rá, mire ő csak nevetésbe kezdett.
Lena láthatóan kellemetlenül érezte magát, így felpattantam a helyemről, majd kezem nyújtottam felé amit gyorsan el is fogadott.
- Köszi a reggelit. - vetettem anyu felé egy pillantást, s a lépcső felé kezdtem el rohanni.
- Látom elrohansz a problémáid elől! - fulladt nevetésbe Gemma kemény hangja, mire én egy könnycseppel a szemem sarkában szaladtunk fel a lépcsőn.
- Harry.. Harry! - motyogta Lena a nevem, de én a sírás fojtogató érzésétől sóhajozva húztam magammal a szobámba. Hangosan csaptam be magunk utána az ajtót, s Helena elnézve könnyekben úszó arcom, megcsuklott hanggal ölelt magához.
- Ne sírj. - morogta, miközben csókolt lehelt ajkaimra.
Az ágyra dőltem, és a párnák között helyezkedtem el. Lena szorosan ölelt magához, s döntötte fejét mellkasomra.
- Szeretlek. - suttogta, majd egy gyengéd csókot adott kézfejemre.
- Én milliószor jobban, és amit Gemma mondott nem igaz. Nem szédítelek. - éppen csak ennyi kellett, mivel mondatom végén hangos kopogás után, Gemma lépett be a szobába.
- Most legyen nagy a pofád. - dőlt neki az ajtónak Gem, és egy dühtől izzó vigyor jelent meg arcán.
- Takarodj innen! - förmedtem rá, de ő csak nem tágított szobámból.
- Ide figyelj.. Te nekem nem parancsolgatsz! - mutogatott ide-oda, majd Lena mellé sétált, és erőteljesen maga mellé húzta. - Csinos kis liba.. Hol szetted össze 'Ezt'? - mérte végig szemével, a zavarba lévő barátnőmet.
- Tudjad kiről beszélsz, te csicska! Rongyoljál ki innen, őt pedig hagyd békén.
- Hirtelen milyen nagy lett a szád. - vágott vissza.
Itt szakadt el a cérna. Lendületből kiugrottam az ágyból, majd vállamra  kaptam Gemma-t.
- Engedj el! - ütögette a hátam.
- Majd arra is sor kerül. - mondtam mogorván.
- Most azonnal tegyél le! - üvöltötte fülembe, de rezzenéstelenül tűrtem a kiabálást.
- Kussolj. - morogtam, majd szó szerint berúgtam szobája ajtaját.
- Rugdosd a ribancod! - morogta torka szakadtából, s lehajítottam őt ágya szélére.
- Itt a legnagyobb ribanc az te vagy. És ha még egyszer ilyet mondasz Lena-ra isten bizony kiteszem a szűröd. - vettem ki a kulcsot a zár belső oldalából, majd ki sétáltam az ajtón, és magam után jó alaposan bezártam. - Dögölj meg! - morogtam még utoljára.
- Harry, engedj ki! - dörömbölt az ajtón.
- Tessék? Nem hallom. - forgattam meg a szemeim.
- Azt mondtam engedj ki!
- Talán egy fél óra múlva, ha egy kicsit átgondoltad tetteid. - morogtam, majd elkezdtem sétálni szobám felé.
Lassan visszaértem a helységbe, és lehuppantam a barátnőm mellé.
- Öltözz fel. Hazaviszlek. - mondtam, kerülve a szemkontaktust.
- Szívem. Baj van? - kuporodott bele ölembe, s finoman meggyurmázta arcom. Nagyon jól esett tette, de a merevség nem akart szűnni bennem.
- Öltözködj.
- De, Harry! Én nem akarok haza menni. - suttogta szomorúan.
- Helena. Nem szeretném még egyszer mondani. - fordítottam el fejem.
- Nem érdekel! - túrt fürtjeimbe, és lágyan megcsókolt.
- Helena! - förmedtem rá, s magam mellé utasítottam. - Ne csináld!
- De én nem akarok haza menni. - borultak könnybe szemei, s a lepedőre csapott egyet.
Gyorsan kikecmergett az ágyból, majd magára kapkodta a tegnapi ruháit. A táskáját a kezébe vette, s az ajtó felé igyekezett.
- Haza viszlek. - mondtam egyhangúan.
- Nem kell, inkább sétálok. - tette a kezét a kilincsre.
Gyorsan felpattantam, majd mögé siettem.
- Helena. - fogtam meg a csuklójánál.
Könnyes arcát felém fordította, és mélyen szemeimbe fúrta tekintetét. Lassan kiszabadította kezét fogásomból, majd elhagyta a szobát. Gyorsan belebújtam a fekete farmernadrágomba, s sietősen Lena után mentem. A barátnőm akkor már a bejárati ajtóban lépett bele cipőjébe. Levette a fogasról a nadrágját, és gyorsan magára is vette.
- Állj meg, kérlek. - éppen, hogy el kaptam kabátja szélét, s magamhoz rántottam.
- Engedj el! - parancsolta, de nem hallgattam megtört hangjára.
- Ss. - fogtam mellkasomhoz kobakját, majd szipogásba kezdett, és valamilyen nyüszítő sírásba kezdett.
- Miért vagy ilyen velem?- hunyta le szemeit, s vett egy pár mélyebb levegőt, hogy megnyugtassa magát.  Finoman végig húztam kezem hátán, s aztán tenyerem derekára hullva simogatta aprócska testét.
- Én csak nem akarom, hogy Gemma tönkre tegyen. Képes rá.. Én nem akarom, hogy miatta szenvedned kelljen. - morogtam nyakába, s gyengéden szívogattam puha bőrét.
- Ne félts, kérlek. - mondta halkan.
Gyengéden elhúzódott tőlem, majd szemeimbe nézett. Sóhajtott egyet, majd elgondolkodva forgatta meg szemeit.
- Akkor.. Vigyél haza. - morogta, és finoman megfogta kezem.
Kiléptünk az ajtón, és komótosan slattyogtunk a jármű felé. Besegítettem Lena-t az autóba, majd megkerültem, és végül én is beszálltam.
- A szüleid? - fordítottam Lena felé tekintetem.
- Basszus Harry! A szüleim.. Nem kísérhetsz haza. - fogta meg idegesen kobakját, és erősen tincsei közé túrt. - Oh, a fenébe.
- Majd kiteszlek az utca elején.. - gondolkoztam hangosan.
- Rendben. - vágott egy féloldalas mosolyt, majd aprócska tenyerét combomra fektette.
A hideg futkosott végig hátamon, s egy sóhaj hagyta el a szám. Nem mertem szólni, csak alsó ajkamra haraptam, és némán végig szenvedtem tettét. Csak lassan megérkeztünk az utcához. Helena lakásától pár háznyira álltam meg. Kiszálltam a kocsiból, majd Lena-hoz siettem. Kisegítettem a kocsiból, majd bezártam.
- Ahj. - mordultam fel, s magamhoz öleltem.
- Harry.. - vett egy mély levegőt Lena, majd egy pár percig csöndes gondolkodásba kezdett. - Figyelj.. Jobb lesz, ha most mutatlak be anyunak és apunak.
- Biztos vagy benne? - néztem rá meglepődötten.
- Biztos. - motyogta, s kezét össze kulcsolta enyémmel.
Lassan kezdtünk el sétálni. Hallottam Helena felgyorsuló légzését, ezért kezem hátára csúsztattam, és próbáltam nyugtatgatni. Egy percre meg torpant, majd egy mély légvétel után folytatta útját. Már csak pár lépés választott el a házuktól, s egy pillanatra mégis megállított.
- Kérlek, hozd a legjobb formád.
- Én mindig azt hozom. - került az arcomra az a bizonyos levakarhatatlan mosoly.
- Harry. Ez most nem vicc. - nézett rám komoly arccal.
- Rendben, rendben. Nem kell aggódnod, jó leszek. - néztem bele mélyen a szemébe, majd egy gyors csókot leheltem feje búbjára.
Mind ketten felsóhajtottunk, majd lassan házuk ajtajához sétáltunk. Kabátja zsebéből elő halászta lakáskulcsát, s kicsit remegve kinyitotta az ajtót.