Ne haragudjatok a késésért. Hétfőre kellett volna kiraknom, de pont aznap álltam hozzá megírni. Véleményeket, avagy megjegyzéseket ne felejtsetek írni. Illetve köszönöm az újabb feliratkozókat. Sokat jelent nekünk. Nem húznám tovább az értékes időtöket, jó olvasást kívánok! xx
x Helena szemszöge x
- Az, hogy mindennél jobban szeretlek.
- Én is szeretlek. - suttogtam nyakhajlatába, majd gyengéden megcsókoltam azt.
- Khm. - krákogott Roger. - Meghoztam a rendeléseteket. - vigyorodott el.
- Kösz Roger. Csak tedd le oda. - mutatott az asztal felé Harry.
Roger megtette amit keresztfia kért. Ezután vigyorogva távozott a helységből.
- Eszünk? - kezdtem el szemezni a rendelt fogásokkal. - Nagyon gusztán néz ki.
- A kaja még várhat. Hol is tartottunk? - kezdte ellepni a nyakamat kisebb csókokkal.
- Ne haragudj Harry, de ehhez így nincs kedvem. - toltam el magamtól.
- Miért? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Roger bármikor feljöhet, és amúgy is éhes vagyok. - magyaráztam.
Harry kicsit fájdalmasan felsóhajtott.
- Na jó. - morogta, s lopott egy utolsó csókot ajkaimról, s kicsit eltávolodott tőlem. - Akkor együnk. -csúszott jobb keze derekamra, és székemhez vezetett.
Helyet foglaltunk egymással szemben. Lassan bele kezdtem a párolt zöldségek elfogyasztásának, bár kicsit furcsán érintet, hogy Harry minden egyes mozdulatom árgus szemekkel figyelte.
- Harry, kicsit kellemetlen számomra, hogy minden egyes mozdulatom követed. - néztem egyenesen szemeibe.
- De annyira gyönyörű vagy. - szisszent fel, s az asztal alatt lábával finoman megsimogatta enyém. Nem tagadom, minden egyes porcikám beleremegett, s egy elégedett mosoly futott végig arcomon, de tereltem előtörő gondolataim, és próbáltam újra az evésre koncentrálni, kisebb - nagyon sikerrel. Kezembe vettem a kést, és a villát, amikkel a pulykamellből vágtam le egy kisebb darabot, majd emeltem a számhoz. Harry-re néztem, aki egy még mindig engem bámult, és még egy falatot sem evett az ő adagjából. Krákogtam egyet jelzésként, hogy szemeimbe nézzen. Felkapta fejét, s én kicsit komolyabb arcot vágva ezt a kérdést vetettem felé.
- Most vagy eszel magadtól, vagy megetetlek én!
- Az utóbbit választanám. - morogta és lábával újra cirógatni kezdte enyém.
- Harry. - mondtam lágyan, majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.
Kicsit görcsösen, de neki látott a falatoknak. Fancsali arccal nézett az ételre, de evett, hiszen nem volt más választása.
- Én nem vagyok éhes. - morogta, és mélyen szemembe nézett.
- Nem baj. Én az vagyok. - vontam meg vállam, és jobb lábamról finoman levarázsoltam cipőm. Elég nehéz volt, hogy nem használtam hozzá kezem, de sikeresen eltávolítottam lábamról. Kinyújtottam lábam, amit utána Harry ölében helyeztem el. Elvörösödött, és kicsit zavarban meresztette rám zöld szemeit. Lábujjaim gyengéden értek büszkeségéhez, s nadrágon keresztül is érezhető volt hatalmas mérete.
- Lena. - sziszegte nevem, a kíntól fájdalmasan. Egy pillanatra elemeltem az előtt említett testrészem, majd újra vissza helyeztem ölébe, és lábfejemmel finoman simogattam őt a nadrágján keresztül.
- Hagyd abba. - könyökölt fel az asztalra, és arcát tenyerébe temette.
- Mert, ha nem. Akkor mi lesz? - kezdtem egyre intenzívebben cirógatni, s ő tettem egy - egy mélyebb sóhajjal jutalmazta.
- Semmi, csak ne csináld. - kezdte rágcsálni ujjpercét, és egy elég hangos sóhaj hagyta el száját.
- Ez olyan vicces. - nevettem el maga, látva arckifejezését. Ekkor kicsit idegesen hátra lökte székét, és felpattant róla. Kezébe vette poharát, és kortyolni kezdett italából. - Most mi van? - néztem rá, és az asztal alá nyúlva vissza húztam lábamra a cipőm.
- Szóltam, hogy hagyd abba. - helyezte vissza az asztalra a poharat, majd oda sétált hozzám. Megragadta finoman a kezem, s elkezdett húzni maga felé. Engedelmesen felálltam, mire ő ajkait gyengéden enyémhez érintette. Viszonoztam csókját, és erősen szorítottam magamhoz testének minden porcikáját. Nyelve izgató táncot járt enyémmel, de sajnos a levegő hiánya megzavarta a csókot. Mélyen szemeimbe nézett, de meg is szakította azt. Intett a pincérnek, aki egy pillanat alatt itt is termett.
- A számlát kérném. - hadarta el Harry.
Amint kifizette a rendelést, sietősen a jármű irányába húzott. Bepattantam az autóba, ezután ő is követett engem. Beindította a motort, és már indultunk is.
- Merre megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Hozzám. - nézte azt utat.
- Hozzád? - ismételtem meg az előbb elhangzott szót meglepődve.
- Miért, csatornába vigyelek? - forgatta szemeit.
- Nem, én úgy gondoltam, hogy haza viszel. - néztem rá, egy mély lélegzet vétel után.
- Majd az is sorra kerül. - morogta.
Gondoltam mire készül, de nem tudom. Én még nem érzem késznek magam. Vagyis nagyon szerelmes vagyok belé, az tény. De egy kicsit gyorsan halad ez a kapcsolat. Mély lélegzetet vettem, s szaggatottan fújtam is ki. Kezeim combomon pihentek meg, majd tördelni kezdtem őket idegességemben.
- Valami baj van? - kapta felém arcát Harry, de csak egy bólintással fejeztem ki magam.
Nem szerettem volna, hogy megtudja idegességem. Nem akartam gyerekesnek tűnni előtte, ezért elég mélyen magamba fojtottam problémám, s felmázoltam arcomra egy mosolyt.
Egy kisebb utcába hajtottunk be, majd pár házzal odébb, egy hatalmas kertes ház előtt parkolt le. Körbe néztem, és egy igazán rendes környéken találtam magunkat. A ház is gyönyörűen rendben tartott kerttel rendelkezett, egy verandával ami egy Angol Véber járt legmélyebb álmait. Annyira mesébe illő volt. Egyszer csak azt vettem észre, ahogy kinyílik az ajtó és kisegít a barna göndörség az autóból. Kézen fogott és lassan bevezetett a kapun, onnan pedig a bejárati ajtón. Lerúgta magáról a fekete cipőjét, majd levette magáról a kabátját. Ez idő alatt kiléptem a fekete magassarkúmból. A bongyor lesegítette rólam a kabátot, majd azt is a fogasra helyezte.
- Gyere. - ragadt meg kezem, és keresztül egy folyóson egy lépcső irányába rohantunk.
Amint fel értünk rajta, behúzott egy sötét szobába, s feloltotta a villanyt. A szoba vaj színű volt, világos, rendezett. A bútorok szintén ilyen színekben pompáztak. Középen egy ágy helyezkedett el, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény, azokon is egy-egy lámpa. A falon néhány kép helyezkedett el, s egy pár bekeretezett rajz, biztos Harry gyerekkorában csinálta. Gyengéden csípőmre csúsztatta kezét, majd az ágyhoz vezetett, gondolataimból kizökkentve. Az ágyon foglaltunk helyet egymás mellett.
- Szép a szobád. - suttogtam, mire ő egy nyakamra adott csókkal válaszolt.
Nyakamat hintette be apró, nedves csókokkal, amiket halk sziszegéssel nyugtáztam. Egyszer csak bele harapott érzékeny bőrömbe, s egy hatalmas nyögés hagyta el számat. Éreztem ahogy elmosolyodik, kezét pedig combomra helyezte. Lassan hátra dőltem, és az ágyon elnyúlva folytatta kínzó tettét. Fölém tornyosult egész testével, s kezein támaszkodott meg. Nyakamról áttért ajkaimra, s nedves csókkal pecsételte szerelmét. Nyögések hagyták el szám, miközben nyelveink vad táncot lejtettek.
- Olyan jól csókolsz. - ziháltam, s hallgattam ahogy légvételei egyre sebesebbé válnak.
Kezem felvezettem hátára, ezután közelebb húztam magamhoz amennyire lehetséges. Mellkasa enyémhez simult így megéreztem szívének összes dobbanását. Ujjaim tincsei közé vezettem, s kicsit meghúztam azt, ami egy nyögés eredményezett szájából. Fejét mellkasomra döntötte, göndör tincsei ezért csikizték nyakam.
- Álmos vagyok. - sziszegtem a levegőbe, mire Harry felkapta a fejét, s egy sóhajtás után bele kezdett mondandójába.
- Most vagy eszel magadtól, vagy megetetlek én!
- Az utóbbit választanám. - morogta és lábával újra cirógatni kezdte enyém.
- Harry. - mondtam lágyan, majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.
Kicsit görcsösen, de neki látott a falatoknak. Fancsali arccal nézett az ételre, de evett, hiszen nem volt más választása.
- Én nem vagyok éhes. - morogta, és mélyen szemembe nézett.
- Nem baj. Én az vagyok. - vontam meg vállam, és jobb lábamról finoman levarázsoltam cipőm. Elég nehéz volt, hogy nem használtam hozzá kezem, de sikeresen eltávolítottam lábamról. Kinyújtottam lábam, amit utána Harry ölében helyeztem el. Elvörösödött, és kicsit zavarban meresztette rám zöld szemeit. Lábujjaim gyengéden értek büszkeségéhez, s nadrágon keresztül is érezhető volt hatalmas mérete.
- Lena. - sziszegte nevem, a kíntól fájdalmasan. Egy pillanatra elemeltem az előtt említett testrészem, majd újra vissza helyeztem ölébe, és lábfejemmel finoman simogattam őt a nadrágján keresztül.
- Hagyd abba. - könyökölt fel az asztalra, és arcát tenyerébe temette.
- Mert, ha nem. Akkor mi lesz? - kezdtem egyre intenzívebben cirógatni, s ő tettem egy - egy mélyebb sóhajjal jutalmazta.
- Semmi, csak ne csináld. - kezdte rágcsálni ujjpercét, és egy elég hangos sóhaj hagyta el száját.
- Ez olyan vicces. - nevettem el maga, látva arckifejezését. Ekkor kicsit idegesen hátra lökte székét, és felpattant róla. Kezébe vette poharát, és kortyolni kezdett italából. - Most mi van? - néztem rá, és az asztal alá nyúlva vissza húztam lábamra a cipőm.
- Szóltam, hogy hagyd abba. - helyezte vissza az asztalra a poharat, majd oda sétált hozzám. Megragadta finoman a kezem, s elkezdett húzni maga felé. Engedelmesen felálltam, mire ő ajkait gyengéden enyémhez érintette. Viszonoztam csókját, és erősen szorítottam magamhoz testének minden porcikáját. Nyelve izgató táncot járt enyémmel, de sajnos a levegő hiánya megzavarta a csókot. Mélyen szemeimbe nézett, de meg is szakította azt. Intett a pincérnek, aki egy pillanat alatt itt is termett.
- A számlát kérném. - hadarta el Harry.
Amint kifizette a rendelést, sietősen a jármű irányába húzott. Bepattantam az autóba, ezután ő is követett engem. Beindította a motort, és már indultunk is.
- Merre megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Hozzám. - nézte azt utat.
- Hozzád? - ismételtem meg az előbb elhangzott szót meglepődve.
- Miért, csatornába vigyelek? - forgatta szemeit.
- Nem, én úgy gondoltam, hogy haza viszel. - néztem rá, egy mély lélegzet vétel után.
- Majd az is sorra kerül. - morogta.
Gondoltam mire készül, de nem tudom. Én még nem érzem késznek magam. Vagyis nagyon szerelmes vagyok belé, az tény. De egy kicsit gyorsan halad ez a kapcsolat. Mély lélegzetet vettem, s szaggatottan fújtam is ki. Kezeim combomon pihentek meg, majd tördelni kezdtem őket idegességemben.
- Valami baj van? - kapta felém arcát Harry, de csak egy bólintással fejeztem ki magam.
Nem szerettem volna, hogy megtudja idegességem. Nem akartam gyerekesnek tűnni előtte, ezért elég mélyen magamba fojtottam problémám, s felmázoltam arcomra egy mosolyt.
Egy kisebb utcába hajtottunk be, majd pár házzal odébb, egy hatalmas kertes ház előtt parkolt le. Körbe néztem, és egy igazán rendes környéken találtam magunkat. A ház is gyönyörűen rendben tartott kerttel rendelkezett, egy verandával ami egy Angol Véber járt legmélyebb álmait. Annyira mesébe illő volt. Egyszer csak azt vettem észre, ahogy kinyílik az ajtó és kisegít a barna göndörség az autóból. Kézen fogott és lassan bevezetett a kapun, onnan pedig a bejárati ajtón. Lerúgta magáról a fekete cipőjét, majd levette magáról a kabátját. Ez idő alatt kiléptem a fekete magassarkúmból. A bongyor lesegítette rólam a kabátot, majd azt is a fogasra helyezte.
- Gyere. - ragadt meg kezem, és keresztül egy folyóson egy lépcső irányába rohantunk.
Amint fel értünk rajta, behúzott egy sötét szobába, s feloltotta a villanyt. A szoba vaj színű volt, világos, rendezett. A bútorok szintén ilyen színekben pompáztak. Középen egy ágy helyezkedett el, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény, azokon is egy-egy lámpa. A falon néhány kép helyezkedett el, s egy pár bekeretezett rajz, biztos Harry gyerekkorában csinálta. Gyengéden csípőmre csúsztatta kezét, majd az ágyhoz vezetett, gondolataimból kizökkentve. Az ágyon foglaltunk helyet egymás mellett.
- Szép a szobád. - suttogtam, mire ő egy nyakamra adott csókkal válaszolt.
Nyakamat hintette be apró, nedves csókokkal, amiket halk sziszegéssel nyugtáztam. Egyszer csak bele harapott érzékeny bőrömbe, s egy hatalmas nyögés hagyta el számat. Éreztem ahogy elmosolyodik, kezét pedig combomra helyezte. Lassan hátra dőltem, és az ágyon elnyúlva folytatta kínzó tettét. Fölém tornyosult egész testével, s kezein támaszkodott meg. Nyakamról áttért ajkaimra, s nedves csókkal pecsételte szerelmét. Nyögések hagyták el szám, miközben nyelveink vad táncot lejtettek.
- Olyan jól csókolsz. - ziháltam, s hallgattam ahogy légvételei egyre sebesebbé válnak.
Kezem felvezettem hátára, ezután közelebb húztam magamhoz amennyire lehetséges. Mellkasa enyémhez simult így megéreztem szívének összes dobbanását. Ujjaim tincsei közé vezettem, s kicsit meghúztam azt, ami egy nyögés eredményezett szájából. Fejét mellkasomra döntötte, göndör tincsei ezért csikizték nyakam.
- Álmos vagyok. - sziszegtem a levegőbe, mire Harry felkapta a fejét, s egy sóhajtás után bele kezdett mondandójába.
- Akkor aludjunk. - ült fel.
Gyengéden alám nyúlt, majd felkapott kezeibe. Fejem vállának döntöttem, kezem pedig nyaka köré fűztem. Megigazította az ágyon a takarót, majd gyengéd mondatokkal vissza helyezett a matracra, és alaposan betakargatott. A szekrényhez ment, majd kivett belőle egy fekete pólót. Visszasétált hozzám, s gyengéden kezembe adta a kinyúlt ruhadarabot.
- Vedd fel, amíg a fürdőben leszek. - mondta, és el is hagyta a szobát.
Lehúztam ruhám cipzárát, és lassan levettem magamról a kényelmetlen darabot. Magamra kaptam a Harry-től kapott fekete pólót, s leültem az ágy szélére.
Nem sokára visszatért a göndörke egy szál bokszerben. Leoltotta a villanyt, majd lefeküdt az ágyra. Én is követtem őt, elterültem az ágyon. Hátat fordítottam neki, így már oldalamon feküdtem. Takarója felét rám helyezte,s olyan szorosan hozzám bújt, hogy minden egyes porcikája egyenletes bizsergését megéreztem. Fejem búbjára adott egy puszit, ezután arcát nyakamba fúrta.
- Jó éjszakát Helena. - suttogta.
- Jó éjszakát neked is Harry. - morogtam,s immáron félálomban lehunytam szemeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése